2018. április 7., szombat

A holló

Imrét senki nem hívta Imikének ezerkilencszázhetvenöt óta, amikor elvégezte a negyedik osztályt, és intézetbe került, csak néha önmagát szólította így, harmadik személyben. - Na Imike, jó ez a lépés? A huszárt előre tolta, fenyegetve az ellenfél bástyáját. A sakkészlétben nem volt két egyforma bábu, és a fehér futó hiányzott, de ez nem okozott semmi nehézséget. A Margit híd alatti aluljáróban a földön ülve sakkozott, most éppen önmagával, nem volt játékostárs, akik lehetettek volna kicsit arrább, a fal mellett aludtak, állig betakarózva koszos pokrócokkal vastagon. Imre a következő lehetséges lépésen gondolkodott, megfogta a fekete királyt és billegtette a táblán. Szeme sarkából ekkor észrevette, hogy a HÉV megállóban, egy ülésen valaki otthagyott egy hamburgert. Utasok nem voltak, az utolsó szerelvény is elment. Imre éhes volt, nagyon éhes, és fázott is. Régebben, hat éve még elég jól bírta a teleket, de az idei elvitte minden erejét. Az olykor vérzéssel járó gyomorfekélye legyengítette, a lába is sebes volt. Mint egy beteg madár ült a földön a sakk-készlet mellett, amit négy év alatt szerzett össze a lomiból, amiből hiányzott a fehér futó. Felkelt volna, de észrevett valami mást is, egy nagy fekete madár ült tőle harminc méterre egy kiszögelésen. Egyenlő esélyük volt elérni a hamburgert, figyelembe véve azt is, hogy a madár gyorsabban repül, de Imre közelebb van. A városi hulladékok eltüntetői, madár vagy ember, egyre megy, és harc van közöttük, aki eszik, az jól alszik ma éjjel. Imre még fogta a fekete királyt, majd elengedte, és megtévesztésül a fekete futóhoz nyúlt, előre tolta három lépésnyit, azt remélte, hogy a madár erre figyel majd. Feltápászkodott, tőle telhetően elég gyorsan, és a hamburgerhez ment. Látta ahogyan a a madár tollászkodik: - Most fog elrepülni, de gyorsabb vagyok, gyorsabb! - gondolta. A holló felrepült, Imre, a feje mellett hallotta a szárnyak csattogását. - Na Imike, ki a gyorsabb?! Elérte a hamburgert, visszament a falhoz, a sakktáblához. Gyorsan felfalta a szendvicset, el is szédült kicsit. - Csak benn maradjon - gondolta. Megnézte az állást. A fekete futóval nem volt jó a lépés. Visszavette. Felnézett, a madár ott ült azon a padon ahol a hamburger volt az előbb. Nem repült el, pedig eltűnt a zsákmány. - Kibabráltam veled! - mondta ki félhangosan Imre - he, he, he! Összeszedte a sakk készletet, az állást megjegyezte, majd holnap folytatja. Beburkolózott a pokrócaiba, és falnak dőlt. megint megszédült. - Csak maradjon benn, csak maradjon! Lehunyta a szemét, de forgott a világ, kinyitotta és nézte az üres várótermet. A madár még mindig ott ült, a férfi felé fordult, figyelte. Néha tollászkodott, fejét bedugta a szárnya alá, valamit igazgatott. Imre felnézett megint. - Mire vár ez? Mi a fenére vár ?! Hideg lett nagyon, a pokróc nem védi meg semmitől. - Na, Imike, mikor lesz reggel? - gondolta, már félálomban, aztán elaludt.

A TE 4323 számú kísérlet

A fehér falú, ablaktalan teremben három ágy állt. Oly módon, mint egy kórteremben, egymás mellett a hosszanti fal mentén, fej részük a f...