2018. március 10., szombat

Figurák

Figurák

Aluljáró, délután négy, tömeg, tolongás, kínai pár magyarul Jézust dicséri orgonán. Régi ismerős támasztja az oszlopot, rajta sok ruha, egy egész gardrob, szükségből. Nincs szekrénye. Ágya sincs. Semmije sincs.
- Helló - köszön -, adna egy kis pénzt, valamit?
- Aha. - Megtorpanok.
- Ismerem, tudja, még a hídtól. Akkor mindig szokott adni. Úriember volt. Meg van még a Ford?
Emlékszik, nem csak találgat, tényleg emlékszik.
- Nincs már meg.
Nem nagyon érdekli, megvakarja az állán a sörtét, biccent.
- Jöjjön kicsit arrébb, itt nem akarom elővenni a pénztárcámat - mondom neki.
- Jó. Menjünk. - Ellöki magát az oszloptól, elindulunk a lépcső felé, közben int egy havernak, odanézek, fogatlan száj mosolyog rá. Felmegyünk a lépcsőn, közben mondom: - Nem gondoltam olyan sokra, tudja, csak egy-két száz, rendben?
- Persze, rendben.
Megyünk a lépcsőn, felérünk kicsit még mennék.
- Sokáig megyünk még? - kérdezi, a hangnem társalgási, a legkevésbé sem számonkérő vagy követelődző, de nem is alázatos - Meddig megyünk még, van még dolgom délután, tudja. Ne értse félre, csak mondom.
- Igen, igen. - Előszedem a pénzemet, megfogom a kétszázast, már nyújtanám, de visszateszem, előveszek egy ötszázast. Régi ismerős ugyanis. Odaadom, elteszi. Bólint és menne.
-Viszlát - mondom, és nyújtom a kezem. Ezt furcsállja, nem nagyon kultiválja a kézfogást, annyira nem vagyunk barátok vagy ismerősök, de elfogadja, viszonozza röviden. Biccent megint és eltűnik az aluljáró felé igyekvő tömegben.
- Viszlát - mondom és felszállok a négyeshatosra, a Rákóczi tér felé.


Egy másik villamos, valahol Budán. Hosszú járat.

Most kevesen utazunk, még munka idő végezte előtt vagyunk, vagy erre egyébként is ritkás a forgalom, nem tudom, keveset járok itt. A hármas ülésnél, a menetiránnyal háttal egy férfi ül és alszik. Sok csomagja van, a lába előtt a földön tartja - az egyik szatyorban lehet, hogy kiskutya van, de nem biztos -, keze a zsebében, haja kócos, arca vörös a hidegtől. A lábán félretaposott barna bőrcipő. Ha nem lenen teljesen groteszk azt mondanám nem illik a többi ruhájához, nem divat miatt, a használtság foka miatt. A cipő aránylag uj. Egy kanyarnál a villamos nagyot döccen, az ember felébred, rám néz, látja, hogy bámulom, nem tudom időben elkapni a tekintetem. Néz, megvakarja az orrán a hámló bőrt, felém biccent: - Ne szólj, csak ints, és menj tovább - mondja. Kicsivel később visszaalszik.


Mozgólépcső

Mindenki szépen besorol jobbra, két lépcső egy ember, két lépcső egy ember, igy sorban végig a felszínig. A bal oldal üresen marad. Egy magas, sovány, jól öltözött férfi, hosszú fekete kabátban a bal oldalon indult el, és lépegetett a mozgó mozgólépcsőn felfelé, egészen az aljától, egészen a tetejéig. Kiléptem a sorból és néztem. Egy idő múlva lépései lelassultak, néha egy pillanatra megállt, de uj erővel folytatta a hegy megmászást, lélegzethez jutott, megkapaszkodott a mozgólépcső gumikorlátjában, láttam, hogyan fehérednek el az ujjai, és ment, rendületlenül. Negyven negyvenöt körüli férfi volt, láthatóan nem sietett, nem futott, csak haladt, kicsivel gyorsabban mint ha állt volna a mozgólépcsőn, csak egészen kicisvel gyorsabban. Tizenöt husz méterrel előbb ért fel mint én, aki végig álltam. Fenn már nem láttam a sokaságban, reméltem még , hogy megpillantom, de nem, már nem láttam az aluljáróban. Előnyre tett szert, amelyet meg is tartott. Ha nem találkoztam volna az ismerősömmel a lépcsőfeljárónál, elgondolkodtam volna hová mehetett. Ha még több időm lenne, azon is, honnan jöhetett. Azt, hogy ment a lépcsőn felfelé, azt voltaképpen értem.


Kereszteződés


Balról kis-hölgy, divatosan, elegánsan, napszemüvegben, rövid dzsekiben, a lábán bakancs, a homokszínű - bézs?-, testhezálló nadrág a bakancsba bebujtatva. Kezében kicsi kutya póráza, másik kezében fehér telefon, a fülében a telefon fülhallgatója. Jobbról egy harminc előtti férfi - pár perccel csak - rajta rövid dzseki - nem bőr - valami fura szabású nadrág, ami lenn nagyon szűk, fentebb nagyon bő, lábán bakancs, kezében telefon, és beszél, beszél és dohányzik. Mennek, középen találkoznak, a kiskutya póráza a fura szabású nadrágos láb köré fonódik, a férfi a kutyát hessegeti, a lányka tétovázik, a kutya kering. A férfi telefonál, és beszél, beszél és dohányzik, közben hadonász, néha kiszól valamit -... vidd már el, nem neked ...A lányka tétovázik, a férfi beszél, beszél, a kutya ül. Egy idő múlva kigabalyodnak. Mennek a dolgukra.

Tárgyaláson

Szereplők : Biró, szakértő. - Ön milyen szakértő? - Egészen jó kis szakértő vagyok. - Értem. De milyen területen? - Országos? - Ha s...