2017. november 14., kedd

Napló 11 14

Minden sub rosa történik, soha senki nem mond ki egyenesen semmit, minden kimondott szó az ellentétes értelmével sem értendő. Én sem vagyok másként. Azt mondom nem, de azt gondolom igen, a találgatások havát írjuk a Vizöntő korában.

Időnként kedves vagyok, ez programszerű, nem fakad az természetemből.  A minap rámosolyogtam valakire, rettenetes volt, láttam az arcán a dermedt félelmet.

Két esztergályos hazafelé a távolsági buszon ül és beszélget.

- Te mit szólsz, a főnök fia, már megint valahogyan két fasírtot kapott ebédnél.
- Csodálkozol, így megy ez mindig.

Miről beszélgetnének, lehetne még , esetleg, talán, vagy inkább, persze arról is lehetne, de most mégsem arról beszélnek. Nem haragszanak a világra, egymásra sem és a főnök fiára sem, van valamijük ami nem elvehető, az előtolás helyes ismerete és a készség, hogy egy  vasdarabból valamit formáljanak. Ez nem mindenkié.
A szavakkal is lehet talán hasonlót tenni, most egy ideig ott ülünk a távolsági buszon, két esztergályos mellett. A hátsó sorban a Krauszék egyetemista lánya. Mérnök lesz, utasításokat fog  adni olyan melósoknak akik már akkor ismerték a szakma minden trükkjét amikor ő még pólyás volt. Olyanoknak mint akik itt ülnek előtte. És jó lesz a mesterségében, szigorú lesz és hozzáértő, és a melósok elfogadják majd, és nem is irigylik tőle a fasírtot, de nem mulasztanak el megjegyzést tenni az alakjára, és az öltözködésére. Ezt most nem idézem, mindenki tudja. Nem barátságos, de nem is bántó , mindenre tesznek megjegyzést. Ezeket a megjegyzéseket a mérnökkisasszony is hallani fogja, és tudni fogja belőle, hogy elfogadták. Nem a háta mögött beszélnek róla.

A leendő mérnökkisasszony most még harmadéves egyetemista és szerelmes. A fiú Pesten lakik , ő meg nem, a távolsági busszal majd másfél óra. A hétvégén megpróbálja rávenni az anyját hogy esetleg Pestre költözne Viktorhoz, vagy elsőre inkább a kollégiumot fogja említeni, az anyja tudni fogja az apja elsőre nem, de majd rájön.

Van egy fiú aki szerelmes a mérnök-kisasszonyba, - aki most még, tudják,  harmadéves egyetemi hallgató, nevezzük is meg, legyen Éva ( a valósággal minden hasonlóság a véletlen játéka , nem ismerek ilyen személyt ) akinek azt mondta a lány, elmegy vele moziba. El is ment sőt, tovább is léptek kicsit. Vagy nagyon kinek hogy, ne kárhoztassa senki, vannak dolgok amik megtörténnek és kész. Viszont Pestre Viktorhoz költözik.

Viktornak lesz egy állása a Külügyben, talán jövőre, és utána három év külszolgálat, a diplomáciai ranglétra alsó fokán de szép karrier reményével. Ezt Viktor anyukája mondta, aki nem szereti Évát, túlságosan hasonlítanak, túlságosan is hasonlítanak.

Minden szubróza történik, kimondatlan gondolatok után, amikor persze megtörténik amit gondolunk, de ki nem mondanánk az Istenért se, soha, még valaki rajtakaphat hogy az őszinteség megbocsáthatatlan bűnébe estünk. Micsoda frázis.

Éva rendes lány, Viktor törekvő fiú, az anyja tudja mit akar és ismeri az életet, az esztergályos a biztos tudás birtokában tehet megjegyzéseket a világra.

Én meg mehetek sub roza és kész.
Csak ne mosolyogjak.

 Ez fontos lehet.









A TE 4323 számú kísérlet

A fehér falú, ablaktalan teremben három ágy állt. Oly módon, mint egy kórteremben, egymás mellett a hosszanti fal mentén, fej részük a f...