2017. október 7., szombat

Lovasok




Morricone zenéjére jöttek a lovasok a Hunyadi térre, egyik északról, a másik délről érkezett, hátuk mögött a lenyugvó nap. Egyikük háta mögött persze, annak, aki északról érkezett, a Nyugati pályaudvar felől, de így szebb a kép a filmen.
A film szélesvásznú, színes. Jobbról balra a képen: a Hunyadi téri csarnok, a parkoló autók sora, elől egy Roburral, az árusító pultok, rajtuk zöldség, alma, barack – nyár van – uborka, egyebek - az uborkának később még nagy jelentősége lesz, így egészen közeliben látszik is egy belőle, az uborka bibircsókjain légy mászkál -, középen a lovasok, jobbra árusok, egyik a fülét piszkálja, a másik a nadrágját tűri fel és a zokniját le, egészen a szandáljáig, majd még jobbra gyerekek , akik a mü- borítású kosárlabda pályán fociznak.
A szél fuj, a mozdulat a zoknis embernél megdermed valamivel a lábikra felett, a lovasok érkeztére, - a lábán a hús márvány fehér, erezett -, a látvány ijesztő, a szájharmonika vészjósló visítása felerősödik. Közeleg a végkifejlet.
A lovasok egyike Géza úr, korábban szabómester, jelenleg idős nyugdíjas, a másik lovas Imre bácsi, jellemzően nagy füle van, és sildes sapkát hord, a környezetéből már utolsóként. Géza úrnál bevásárló gurulós kocsi, Imre bácsinál szatyor, amit a kezére tekerte, közvetlenül a csuklójánál.
A párbaj életre halálra szól, ezt mindenki tudja. A párbaj tárgya Ferike a postás. Most fog érkezni – hiszen nem véletlen a belovaglás a térre az este előtti órákban, a postás menetrend szerint érkezik, Dob utca, balra, át, egyenesen, jobbra, fröccs, majd a csarnokból a térre.
Ma nyugdíj nap van, aki előbb kapja, az a győztes, erre készül most a két lovas.
Egyenlő távolságban állnak az asztalok közötti járattól, ahonnan Ferike fog érkezni, fair play, ennek hívei ők. Ferike felbukkan a csarnok félhomályos bejáratában – most úgy is mint kijárat – és fütyörészve érkezik, a Robur előtt átvág, int egy biciklistának. Ez nem jó jel, lehet, hogy eltérül a szokott útjától.
Mindenki feszülten figyel, az árus – fentebb említett fülpiszkáló-, abba hagyja a piszkálást, nézi a lovasokat és a postást. Minden rendben, Ferike jön. Ferike odaszól valamit az árusnak, aki nem válaszol, vérfagylaló a csend, csak a harmonika hangját hallani.
A postástáska neki ütődik a pultnak, és egy uborka gurulni kezd a föld felé. Ez a jel. Egyszerre indul el a két lovas a postás felé. Ferike az uborka után nyúl, és sikerül elkapnia a földet érés előtt pár centivel. Győztesen emelkedik félig guggoló helyzetéből, és Géza úr felé fordul, diadalmasan emelve a megmentett uborkát.
Eldőlt a küzdelem. Imre bácsi vesztett, férfiasan viseli látszólag, de a kezében tartott szatyorral elégedetlenül csap a levegőbe. Géza úr elteszi a nyugdíjat, ad huszonkettő forint borravalót – évek óta – Ferike mosolyog, elteszi a pénzt, majd a vesztes felé fordul, és neki is átadja a járandóságot.
Géza úr, egy úr, győzelmét nem ünnepeli hivalkodóan, sőt, Imre bácsihoz fordul, a mozdulatból már látszik a fröccs. A zoknis nagyot fuj, és tovább görgeti barna zokniját a szandál és a végtelen felé. Életben maradtak.
Kamera fordul, gyerekek fociznak tovább, Ferike az Izabella irányába a homályba vész.

Repülővel Caracasba

Összegömbölyödve alszom el, mint gyerekkoromban nyaranta, amikor már nem volt iskola, nyugodt voltam. Másnap mindig sütött a nap, kicsit f...